6. Második különszám – Erzsébet híd

Ugye az volt az utolsó mondatom, hogy „ennek örömére elvileg ugyanezt követjük majd el az Erzsébet hídnál is”. Hát bevallom, nem ez volt, de nagyon nem. A nagyon nem már ott kijött, amikor a 19 méternyi létra helyett most volt vagy 10 lépcsőfok. L És így akkor mit mutatok meg majd Szilvikének??? Ami eztán jött…. de menjünk szépen sorjában.

A Lánchídról hazaérve bejelentettem a lányokat is a maira, sőt gyorsan feltettem a képeket, hogy lássák miről maradtak le. Meg is lett a hatása, mert örömmel várták a mai túrát. Szilvike kérdezte, hogy és itt is majd olyan sokat kell létrázni? Hát persze! De hogy csinálom meg? Nem tudom, de megcsinálod az élményért az tuti.

Szilvike szokásos formájában késik a reggeli randiról, így kénytelen igényben venni az élőszavas GPS-ét, engem telefonon, hogy „hol van az Astoriánál a buszmegálló?” Kivezetem a metróból, és mondom, hogy bármelyik buszra felszállhat, ami a Rudas fürdőig eljön. És azok melyikek? L Hagy ne tudjam a BKV összes buszának útvonalát, jó! A lényeg, ha leszállsz a Rudasnál, hívj, navigállak tovább a Döbrentei térre. – És egyszer csak hívás nélkül megjelenik, mert meglátott minket a buszról. Ezzel nagyot nőtt tesóm szemében.

Elkezdjük a túrát. Judit, a vezetőnk elmeséli a híd történetét, építését, miért oda ahova és egyébként is. Komolyan órákig tudnám hallgatni, annyira élvezetes. A hídon mesél tovább. Képzeljétek, a híd pilonja (ez a pillér aszfalt feletti része, azaz a kapu) egy szimplán (J) össze-origamizott acéllap. Vagyis fogtak egy acéllapot, meghajtogatták erre-arra, és így felállítva megáll magától. Persze annyira azért nem kicsi a lap a laza 46 m-es pilonnál. Amit még itt megtudunk, hogy 61 kábelköteg van hatszög formába összeszorítva, ez adja az ívet egyik parttól a másikig.

És már mehetünk is le a híd alá azon a bizonyos pár lépcsőn. Na, püff neki, én meg itt bizonygatom, hogy létrázunk sokat. Így viszont kiderül, hogy is egyenlő 6*11 61-el. Igen, 61 köteg kábel szalad végig a híd teljes hosszán, de a pilonoktól a partig kap még 5-öt, tuti ami hót ziher alapon. Már kezdem feladni az élményt, mert oké-oké, hogy nem minden nap fordul meg a lánckamrában (bocs, de itt pontosan nem így hívják, mert nem lánchíd, viszont elfelejtettem) az ember, de azért mégis. És akkor jön az, amire nem számítottam.

Néhány létrafok (J) felfelé, egy kis bujkálás, egy kis „hogy a fenébe jutok fel oda” – na ennél a pontnál tesóm majdnem feladta, de ha már én felverekedtem magam, akkor neki is sikerülnie kell, mert Szilvike és Era már rég fent van – és basszus!!!!!

Felocsúdtam a mászásból és kinéztem. Majd látjátok a képen amit én láttam: felettem, körülöttem a híd (nem engedi, hogy elfelejtsem, mert ütközünk néhányszor), előttem a Duna, szemben a gyalogosok és autók a híd alatt. Basszus ám rendesen!

Ja és ha már kicsodálkoztuk magunkat, akkor némi mászkálódás után megnézhetjük a külső szerviz járdát. És mászunk tovább a híd hasán, az utolsó átbújás, és szemben a Szabadság híd.

Mit ne mondjak, az átbújáskor úgy érzem magam, mint Jim Carrey az Ace Ventura-ban, amikor megszületik az orrszarvúból. És erről bizonyítékom van, mert Era volt oly kedves, felvette videóra. J Ha rá tudom venni, hogy átadja a felvételt, isten bizony bevállaltan megosztom híd-születésem pillanatát.

És nem hiszem el, hogy hol is vagyok éppen! Komolyan nem hiszem el. És nagyon fantasztikus az érzés.

Szilvike mondta mászások közepette, hogy olyan, mintha kalandfilmben lenne. J A végén, amikor megkoronázva a túrát végigsétáltunk a hídon Pestre, mint a múltkor, megjegyezte, hogy úgy érzi, ezek után bármit meg tudna mászni. És azt taglaltuk, hogy még ha a tűzoltóknak kell is leszednie valahogy, egyszer fel kellene jutni a pilon tetejére (kissé speciálisan, engedéllyel, és vezetéssel megoldható). Megérne egy misét!

A pesti oldalon, meg, hogy ne nézzek ki túl zakkantnak, megkértem egy fiút, hogy vigyen el egy körre a rollerén….

Ha tehetitek, éljétek át az élményt! Megéri a kúszást-mászást rendesen. Ennek legegyszerűbb módja kivárni, míg Judit újra szervez egy hidas-sorozatot. Hogy erről tudjatok, látogassatok el a www.explorehungary.hu honlapra, iratkozzatok fel a hírlevélre és várjátok, míg megérkeznek a csodák. Mert Judittól jönnek rendesen.

Kedves Judit! Küldöm Neked a képeket nagyon soXeretettel. Most kihagytad a szerviz járdát, de ha lehet ne hagyd ki. Kérd meg Krisztiánt, biztosan kivisz. Ez egy soha el nem felejthető élmény! J

És ha már itt tartunk, hogy lesz az emberből hídmester, ha nem születik bele a dinasztiába? Mint Krisztián: meglátta, beadta, megnyerte – slussz, passz, jó éjszakát!

Erzsébet híd képek

Hídszületésem pillanatai - saját felelősségetekre nézegessétek :-) 

5. Első különszám – nyaralás, KÖN, Lánchíd

Kissé régen jártam erre. De azért útközben is voltam itt-ott, és mivel már régen megígértem…

A nyaralást kivételesen most tényleg nyáron ejtettük meg. Persze nem mi lennénk, ha csak olyan „üljünk és legyünk valahol”-osra alkottuk volna. Alapbázis Bükkszék, egy kis túra, egy kis strand, két kis korán buszhoz kiérkezés.

Parádfürdőn az Ilona vízesést ajánljuk mindenkinek. Igaz kissé túrázós (olyan 3-4 km), de nagyon szép. Igaz szebb lenne bővebb vízhozammal, de akkor kissé vizesen érne ki az ember.

Ja, és mivel a strandon nem volt sem lángos, sem hekk (milyen strand az ilyen?), így azt visszaérve ejtettük meg az Őrs vezér téri lángososnál (a hekket persze nem J).

Nyaralás képek

KÖN – azaz Kulturális Örökségi Napok

Nem is tudtam, hogy van ilyen, és most már arra sem emlékszem, hol találtam rá. A lényeg az, hogy megtaláltam, és már pénteken sikerült elkezdeni a hétvégét.

Ugyanis sikerült bejutni a Külügyminisztériumban tartott „Magyar desszertek a diplomácia szolgálatában” című kiállítás megnyitójára, ahol együtt sütiztünk a miniszter úrral. J A kínálatot az Auguszt cukrászda E-80 tortája és a Gundel étterem mignon-papíron tálalt sütijei adták. A somlói gombóc (vagyishogy a somlói galuska mindennel együtt gombóc formában mignon-papíron) nagyon tuti volt. J

Szombaton az Országházba csak (?) két túrára sikerült bejutni: a geológiaira és a barangolásra. Tudtátok, hogy a Vadász terem terasza a Dunára néz? Nagyon pazar, na. Remélem, sikerül jövőre bejutni az alagsor és a kupola túrákra.

Vasárnap Fiumei úti sírkerttúra, Brit Nagykövetség és Magyar Nemzet Bank. Ez utóbbiban nem csak a látogatóközpont ám. És mit ne mondjak, ide (is) csak az épületért magáért érdemes dolgozni járni.

KÖN 2. nap képek

Lánchíd

Ma egy nagyon egyedülálló élményben volt részünk Tesómmal. Hála Erának, mert bevezetett a klubba, és Juditnak, aki vezeti az Explore Hungary-t.

Igazából az is élmény, ha végigsétál az ember a Lánchídon, de a hídmester irodájában leverni a lámpát (bocsi, nem volt fenék-kompatibilis), és a lánckamrában megnézni, hogy hol kezdődik (vagy végződik, ha úgy tetszik) a lánc a hídon, az azért már nem kutya. Főleg, hogy vaslétrán kellett lemenni ez utóbbihoz, laza 19 méter mélyre, a Duna popsijával egy vonalba. Én meg ugye köztudottan rühellem a létrákat. De megérte.

Ennek örömére elvileg ugyanezt követjük majd el az Erzsébet hídnál is. J

Lánchíd képek

4. Harmadik túra – Gellért-hegy és a Tabán

Igen, de csak Gellért-hegy lett belőle, persze újfent néhány kihagyással. J

Történt ugyanis, gondoltam valami könnyebb utat kellene nézni. De sem a térképem, sem az útvonaltervező nem mesélte el, hogy is lehet nem megszakadva, kifulladva, hanem kényelmesen, busszal feljutni. De valahogy mindegyik azt tanácsolta, „küzdj meg az élvezetért”. Vagyis mászd meg a hegyet, és csodáld a kilátást! Szó se róla, tényleg csodás, és megéri a meló.

Így aztán lemaradt a Tabán, mert elfáradtunk, és kimaradt a Gellért-fürdő, Gellért-hegyi Sziklatemplom rész, mert ez egy következő túrába jobban beleillik. És ami még kimaradt, az a Gellért-hegyi víztározó. Vagyis részünkről meg volt, csak épp zárva. L Igaz a könyvem azt írja, hogy látogatható, csak azt felejtette el, hogy nem állandóan. Egyébként épp a múlt héten volt épp nyitva. L Szóval ezt még egyszer megfutjuk, mert nem láthat minden nap az ember (kivéve, ha ott dolgozik) egy 40.000 köbméteres, oszloperdős víztározót!

Ja, meg valahol útközben elvesztettük az Uránia csillagvizsgálót is. Pedig annyira figyeltem. Viszont ezt is érdemes, mert sötétedés után, tiszta időben, 22:00-ig távcsővel lehet nézelődni.

Egyébként anno kislányként voltam fenn a hegyen, de már nem emlékszem rá. vagyis egy valamire igen, bár helyileg én a Citadellához tettem, de kiderült, mégsem ott van, ez pedig a Kilátókő c. alkotás a víztározó tetején lévő parkban.

Nem mellékesen sikerült beszereznem egy saját tulajdonú Somorjai-könyvet. És eljutottam odáig, hogy a könyv elejét is elolvastam. Sok érdekesség mellett felsorol jó néhány múzeumot, és kiállítóhelyet, ami további megnéznivalókat írt fel a listámra. Legközelebb elmesélem ezeket, hátha valaki kedvet kap hozzá. J

És két nem kevésbé fontos esemény:

1. Végre nem egyedül voltam. Állandó, és egyetlen Nővérem (azaz Tesóm J) ígéretéhez híven velem tartott. Bár szegényt néha újra kellett éleszteni felfelé menet (nem mintha engem nem), de a látványon kívül extra kárpótlást kapott: a hintát.

2. És lám-lám a végén a türelem tényleg képeket terem…. J De tessék saját fotókat gyártani… J Azért addig is felajánlom a sajátomat íme.

Meghívó 3.

Kedves Mindenki!


Harmadik alkalom a túrán. Téma: Gellért-hegy és Tabán.
A találkozó 2012. május 27-én (vasárnap) 9:30 és 9:45 között a Rudas fürdőnél.
Ez most túra lesz a javából, mert konkrétan meg kell mászni a hegyet. Viszont a páratlan kilátást már most borítékolom. És az majd kárpótol.
Kérem, aki szeretne csatlakozni, mindenképpen küldjön valami jelzést felém, hogy ha esetlegesen (bár nem) rossz idő lenne, tudjam, kinek kell jelezni.
Tudjátok fényképezőgép alapfelszerelés. :-)


Kalandra fel!
soXeretettel várok Mindenkit!
M

3. Második túra - Vár 2. felvonás

Annyira lelkesek és tántoríthatatlanok vagytok, hogy megint egyedül voltam. L

És arra gondoltam, hogy nem is mutatom meg a képeket. De nem vagyok ennyire gonosz. Még nem. Majd a 3. után! J

Szóval, engem nem érdekelt a tegnapi időjárás milyensége. Mert ma egy másik nap van. Másik lehetőségekkel és másik időjárással. Igaz néha eszembe jutott, milyen jó, hogy nem vagyok olyan könnyű, és a kezem sem az, mert nehéz lett volna egy-két képet elkészíteni.

Mivel a múltkor készült néhány életlen, azzal kezdtem, hogy újrafotóztam őket. Közben találtam egy térplasztikát a Mátyás-templomnál, melyen braille–írással „mondják el” a látnivalókat. Szívmelengető ötlet. Bepótoltam az előzőleg kimaradt Zsolnay-díszkutat is. Majd folytatódott a túra. A Várszínház mellett Kodály Zoltánt véletlenül fedeztem fel. De sort kellett állni, hogy nektek is bemutathassam. A Szent Zsigmond prépostsági templom maradványaihoz azt írta Török András könyvében, hogy az angol feliratba becsúszott két komoly hiba. Angolosok figyelem! Várom a megfejtéseket! J (1. feladat)

A Sándor-palotánál a díszőrök nem semmi fiúk, meg kell hagyni. Nem elég, hogy szélben, esőben, napsütésben állnak – a nyugati oldalon lévőknek még a nap is a szemükbe süt – még a turisták is ostromolják őket, és ezt is rendületlenül állják. A Budavári Sikló képileg kimaradt, mert az első túránál elképzeltet szerettem volna lefotózni, de mivel a végén lévő Dózsa-emlékmű más irányban van, így ez kimaradt. A Siklóról sok mindent nem is tudtam, például, hogy ez Európa második ilyen jellegű létesítménye. Lehet tippelni, hol volt az első! J (2. feladat - mindkettőre a választ kommentben várom)

Az Oroszlános kapu oroszlánjai még megvannak. De meg kell, mondjam, furcsa jelenségek. Kifelé jövet néztem rá az egyikre. Felül egyértelműen hím állat jegyét mutatja sörényével, alul viszont nemtelen. Viszont van nyelve. Az udvar térkövezete egyébként nem véletlenül „összevissza”. Ugyanis a XIII. sz-i városfalakat és a XIV. sz-i várfalakat jelölik így, amik egyébként a burkolat alatt vannak, csak visszatemetve.

A Királyi Borház tényleg király. Legalábbis a pincemúzeum jól van megcsinálva. Tavaly leteszteltem. Szintén tavaly láttam a Budavári szőlőskertet. Kerestem most is, de nagy bánatomra már csak a táblát találtam. A szőlőknek se híre se hamva, tőkéstől eltűnt az egész. L

Mindent összevetve azért ez sem volt rossz. És hogy mennyire nem, meg is mutatom. (zene: Fiesta – Lehet, hogy álom)

De ha lassabb, szabályozhatóbb, csendes verzióra vágytok, ide kattintva elérhetitek. J

Feltettem az 1. túrához is a hangos, filmes verziót. Előre bocs attól, aki nem bírja az ilyesfajta zenét, de 317 képhez nem megy rövidebb dal. A Pincegádorral kezdtem, és tök jó kis pörgős lett, de sajna nem mutatott meg minden képet. Az majd egy 40-es képszámhoz lesz jó. De felhasználom, ígérem, feltéve persze, ha megengeditek. J

2. Első túra - egyedül

Egyébként tényleg visszavonhatatlanul tavasz van. Már kirajzottak a motorosok, meg a kisgyerekesek, és végre jó idő van a turistákra.

Ennek örömére már nem bírtam itthon maradni. És bánatomra más sem, csak ők másfelé mentek. Vagyis kaptam jó pár visszajelzést, hogy jó a túra, csak kihasználják a hosszú-hétvégét.

Semmi baj. Megismételjük. És még milyen jó, hogy megismételjük, mert be kell valljam, kissé húzósra sikeredett. Igaz, még a végére beletettem egy extra kört, de elfáradtam, mint a kutya. Nem hiába kezdtem velük a fotózást.

Fotózás. J Hoztam a JT formát (volt is belőlük jó pár fent a Várban), és gyártottam jó pár képet. Először a gépem elemei, aztán meg a memória-kártyám hagyott el, de mivel volt tartalék, így nem volt gond. És itthon szembesültem vele, hogy egyet-kettőt kihagytam, és az előre eltervezett túra nyúlfarknyi végét lehagytam. J Igaz végül is jártam ott, csak nem „tudományosan”.

Szóval, ez a túra közkívánatra megismételtetik. Remélem, akkor nem marad ki semmi. Igaz nem csináljuk meg a teljeset. Ízlelgetjük, és többit eltesszük az utána következő alkalomra, mert egyszerre bizony megfekszi az ember gyomrát. És ahogy egy kolléganőm szíveskedett felhívni a figyelmemet: ülő munkát végzünk, tehát csak óvatosan. De hát az is a mottó, hogy „ameddig a lábam bírja”! J

Tehát 2012. március 31-én a mostani feltételekkel (9:15 és 9:30 között a Deák téri óráknál) ismétlés. Addig is kedvcsinálónak a ma készített képeim.
(Jó tanács: ha a "teljes képernyő"-re kattintotok, elkezdi magától a filmvetítést. :-))

Illetve az alábbiban látható a zenés verziója. (zene: Warda - Batwans beek) Jó szórakozást! :-)

Tesóm kérésére mégis elkészült a Pincegádor-os verzió. Nagyon pörgős! :-) (zene: Empty Pubs - Pincegádor)

Meghívó - 1. túra - a Várnegyed és a Vár

Kedves Mindenki!


Ezennel belevetjük magunkat a túrázásba. Az első "akadály" a Várnegyed és a Vár, aztán majd kiderül, meddig jutunk el.
Találkozzunk 2012. március 17-én (szombaton) 9:15 és 9:30 között a Deák téri óráknál. Vagy útközben a Várban.
Kérem, aki szeretne csatlakozni, küldjön valami jelzést felém, hogy tudjam, kire számítsak. :-)
Hozzatok fényképezőgépet is, mert mindenki máshogy látja ugyanazt, és ezzel csináljunk kedvet a többieknek.


Kalandra fel!
soXeretettel várok Mindenkit!
M

1. Beköszönő, avagy a 0. kilométerkő

Visszavonhatatlanul tavasz van. Azaz igazából még nem, de már majdnem. Reggelente csiripelnek a madarak, már nem érezzük úgy felkeléskor, hogy „ebben a sötétben én ki nem dugom az orrom a paplan alól”, munkából hazaérve még nem kell villanyt kapcsolni, hogy ráfordítsuk a kulcsot a bejárati ajtóban. Szóval tavasz van!

Ilyenkor megindul nálam a vezérhangya, hogy ki, ki, csak ki, nem bent a lakásban. Csámboroghatnéka van az embernek. Az ülőmunka meg csak segít rajta. Jól esik a mozgás, a séta. Tavaly már megfogalmazódott a gondolat, hogy ha már séta, ne csak céltalan legyen, hanem nézzünk is körbe, mi és hol van itt Budapesten. Meg is vettem egy útikönyvet, segítsen már elindulni. De a Várnál tovább sajna nem jutottam. Gondoltam az idén visszatérek. Gyorsan ki is vettem két könyvet a könyvtárból, mert azért illik valami rendszert vinni bele.

A cél még mindig ugyanaz, felfedezni Budapestet kerületenként. A két kölcsön könyv, meg a sajátom olybá tűnik, elég jó nekiindulás. És ez is lesz az alap. Vagyis Somorjai Ferenc Budapest c. könyve alapján tervezem a menetelt, amit Török András Nagy Budapest Könyve egészít ki a maga szellemességével, útitársul meg az Útitárs sorozat jön velem.

És hogy mi kell még egy ilyen túrához? Elsősorban kedv, és persze jó idő. A sima épületnézegetéshez igencsak ellenjavalt a hideg, a szél, meg az eső és egyéb csapadék. Mert, hogy nem igen tervezek múzeumlátogatásosdit; az jó a rossz időben. Persze, ha útközben szembejön valami jó kis kiállítás, nem hagyom ott, csak máskor nézem meg. Na szóval, kell még egy kényelmes cipő, 3 napi hidegélelem, ehhez való víz, és egy szervezetbe beépített, megfelelő, víztározó rendszer, mert ugye székes fővárosunk nem az illemhelyek arzenáljáról híres.

Aztán persze tervbe van véve másféle túra is. Mint például a borral-kajával-jó társasággal felszerelkezett esti-éjszakai városnézés. Mert hát mikor lássuk a várost kivilágítva? Ez viszont tényleg céltalan bolyongás. Vagyis igazából mégsem céltalan, - mert ugye mindent céllal csinál az ember, még ha nem is tudja mi is a cél - mert a cél maga az út, a társaság, a csacsogás, az együttlét, és néha az ezekből fakadó világmegváltás. Amolyan esti városi piknik, ahol nem óckodom az egyébként rühellt papírpohárból történő borivástól.

És ha már el kell kezdeni valahol, akkor kezdjük ott, amivel minden útikönyv kezd, és a kerületszámozás is: vagyis a Vár, és a Várnegyed. Bővebben a Szentháromság tér és környéke; a Szentháromság utca; a Hess András tér; a Táncsics Mihály utca; a Bécsi kapu tér és környéke; a Fortuna utca, az Országház utca; a Kapisztrán tér és az északi bástyák; az Úri utca; a Tárnok utca; a Dísz tér; a Tóth Árpád sétány; a Színház utca, a Szent György utca és a Szent György tér; és a Budavári palota. A cél ez, de persze csak addig, ameddig a lábam bírja.

Terveim szerint a március 15-i hétvégén indulok utamra, a pontosat még megírom, és bárki csatlakozhat, aki kedvet kap hozzá. A túra végén/után színes-szagos, fényképes beszámoló; hátha ezzel kedvet csinálok a következőhöz. Legalább ki tudom élni a tesóm szerinti „japán turista” hajlamomat.

Tehát kalandra fel! Ameddig a lábunk bírja!